Reflux és elhízás
Számos tanulmány foglalkozott már a gastrooesophagealis reflux és a túlsúly kapcsolatával. Egyértelmű összefüggéseket találtak, azaz súlytöbblet esetén nagyobb arányban kell gyomorégéses tünetekkel számolnia a pácienseknek a nem elhízottakhoz képest.
A fejlett országokban a reflux és az elhízás aránya az elmúlt közel fél évszázadban óriásit növekedett, épp ezért is komoly népegészségügyi problémát jelent ezen betegségek előretörése.
Az egyik vizsgálat arról számolt be, hogy a tanulmányban részt vevő elhízott páciensek közel fele szenvedett gastrooesophagealis refluxtól, míg egy másik tanulmányban a részt vevők több mint felénél mutattak ki kóros savexpozíciót 24 órás pH mérés során. Több populáció szintű tanulmány vizsgálta azt, hogy az elhízottakban mennyivel magasabb arányban jelentkeznek refluxos tünetek, mint az átlag testsúlyú népességben, egy német tanulmány szerint ez az arány 2,6%. 35 feletti BMI-s páciensek esetében ez az arány 3,3% volt, illetve extrém túlsúlyban szenvedő nőbetegek esetén 6,3%. Nincs egyértelműen tisztázva a refluxbetegség és a nem közötti kapcsolat, de ez az arány szoros összefüggést feltételez.
A lehetséges okok
A túlsúly hatására megváltozik a nyelőcső és a gyomor, illetve a gyomort záró izom anatómiája és fiziológiája is. Ez a változás magába foglalja a nyelőcső alsó záróizmának csökkent nyomását, a rekeszizomsérv kialakulását, valamint a megemelkedett gyomorban lévő nyomást. A hasi, azaz alma típusú elhízás a reflux egyik rizikófaktora, illetve ennek megfelelően a Barrett oseophagus nevű rákmegelőző állapot kialakulására is hajlamosít. A tanulmány rámutatott arra is, hogy a testtömeg csökkenése és az életmódváltás hatékonyan javítja a gyomorégéses tüneteket.
A vizsgálatok során az is igazolódott, hogy a refluxos tünetek előfordulása és a derék/csípő hányados között szorosabb az összefüggés, mint a reflux tüneteinek kialakulása és a BMI között. Ennek hátterében az állhat, hogy az alma típusú elhízás emeli a gyomorban lévő nyomást, illetve a zsigeri zsír olyan metabolikusan aktív produktumokat termel, mint az IL-6 vagy a TNF-alfa nevű citokinek, melyek a nyelőcső aktivitására is hatással vannak. Ezen túlmenően az elhízás a már említett Barett oesophagus kialakulásának esélyét is növeli és elhízottakban a rosszindulatú nyelőcsődaganat kialakulásának gyakorisága is magasabb a nem elhízottakhoz képest.
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a testsúly normál szinten tartása, illetve túlsúlyban szenvedők esetén a fogyás hatékony a gastrooesophagealis reflux tüneteinek és szövődményeinek csökkentésében is, illetve maga az életmódváltás alapvető ezen betegségek kezelésénél.
Dr. Csuth Ágnes
Vital Balance Életmód Központ
